tegnap este ő meg én komoly vitát folytattunk ebben a témakörben. és bármily furcsa, én képviseltem a cuki-álláspontot. a legjobb az volt, mikor azt mondta, hogy azért mondja, hogy édi, mert én ezt szeretném, felvilágosítottam arról, hogy én ezt kifejezetten nem szeretném. addig addig folytattuk, míg a jelenlévő harmadik, akit meginterjúvoltam persze - és boldogan hátradőlve vártam a "persze, hogy cuki" választ (de a büntetés gyors volt és alapos :), mivel az édire szavazott) - közölte, hogy milyen édik és cukik is vagyunk így a vita közben. szóval abbahagytuk.

ja, és legkedvesebbnek szánt mosolyom közben lebárgyúzott. kedves, de bárgyú :(. azt hiszem, mosolykészletemet tükör előtt szó szerint revideálnom kell.