"Bízzátok rám. Patak vagyok."

yuppppppppppppppiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiieeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee ordít a zene és én boldog vagyok, mert végre végre vége. kicsit lelkifurdalásom is van, mert ennyire nem voltak gonoszak (de igen, és nekem nem volt ott jó), és hogy miért örülök…

nna, mintha évzáróra mennék. ma van Az Utolsó Napom az Első Munkahelyemen, ahol kaptam hideget is meleget is, jót is rosszat is, szakmailag csak jót, emberileg nem csak jót. kész a leltár, elmegyek, mert most van itt ennek az ideje :). és nem érzem, hogy rossz lenne, hogy elmegyek.…

ígérem fogok írni, hamarosan. csak most az új szemüveg miatt folyton migrénes vagy migrénközeli állapotban vagyok (amit a szemüveg enyhít, de egyenlőre okoz is :), és nem nagyon akaródzik gép előtt lenni.de majd írok varsóról, a mégsemolyan hülye ügyfélről, a nagyon kedves…

hej ha fiú lennék. megcsinálnám az elrontott linkeremet, hogy ne akarjon minden bevitt link egy másik konkrét blogra utalni. és meggyőzném továbbá a kádamat arról, hogy ez nagyon nem jó, amit most csinál. eddig egy ideje nem működött a zuhany. azután kezdett egyre kevesebb víz…

megvolt az irodai buli. rosszabb volt, mint vártam. nem kellett beszédet tartanom, semmi ilyesmi. egyszerűen elfelejtettek megemlékezni arról, hogy négy év után otthagyom ezt a csodás intézményt. no comment. most ezért meg kell írnom másfél hatalmas beadványt, hogy utána…

mano negrával épp skypevitát folytatunk a nagy bummról, illetve arról, hogy mennyire nehéz elképzelni, felfogni (szerintem nem is lehet), azt, hogy a nagy bumm előtt nem volt semmi, sem idő, sem semmi, leginkább a nagy bumm előtt NINCSEN a szó, amivel le lehet írni azt, ami ott volt. de…

elkapott a vihar. egy ideig 11 vezetett, addig még egész korrektül csak esett, semmi extra. tetszik neki a dream, bár le régihangzásúzta, de kioktattam, hogy nem az. utána kiszállt (szokásos figyelmeztetés, hogy állítsak vissza mindent ahova kell), és én beültem a Helyemre. ekkor…

ma anyám meg tesóm (ő már azért sokadszorra, bár anyám is azért már néhányszor) bizonyította, hogy ha kell, lehet rájuk számítani. lelkisegélyt nyújtottak, és egyben értelmes felnőtt módjára megnyugtattak és tanácsot adtak. Nem meggyőzni akartak, hanem tényleg úgy…

erre most leltem (http://buttersafe.com/)

a munkáról nem akarok írni, elég legyen annyi, hogy nem akarok beszélni róla, mert felidegesítem magam, de már csak kilenc nap van, de az még kilenc nappal pont több, mint kéne. most épp órákat veszek magamtól, ahol azt tanulom, hogy ne kifacsart citromnak érezzem magam (mert az…

rég nem írtam, mert ínhüvelygyulladásom van, valamint fáradt is vagyok. korán (?) kelek, későn fekszem. elmúlt napok címszavakban: - sok sok munka, érdekes, meg szörnyű, rettentő ébredő ügyfelek, 15 hátralévő napomat nem nagyon figyelő főnökök, lassan, de amikor megjön…

ma dvd-éberálomból hazafelé a következő kóros és szánalmas eseményekkel találkoztam:- éjjel háromnegyed egykor beugrottam az irodába (holnap reggel tárgyalás, bent kinyomtatandó beadvány, kóros)- bent voltak hárman kollégáim (kóros, de igaz, hogy egy azért volt bent, mert…

kéne dolgozni, de roland garros férfidöntő van és ilyenkor nem nagyon lehet mást csinálni, mint azt nézni. meg persze federernek drukkolni.hihetetlen, hogy mennyire más egy teniszmeccs közönsége, mint bármilyen más sporté. tapsikolnak, kiabálnak, de a bíró – most pl. nő, de…

lehet, hogy felrobbanok. a héten nem aludtam sokat, késői fekvések és rosszul eső korai kelések jellemeztek. ehhez képest, itt a hétvége, a legális sokáigalvás ideje, és erre tegnap 9 előtt, ma 9 után nem sokkal ébredtem, és ami végképp felháborító, nem is tudtam visszaaludni.…

ezt nevezem napnak. délelőttöt egy baráttal töltöttem, kellemesen, ingergazdag, vitatkozva, beszélgetve, ahogyan azt kell. délutánt egy másikkal, fontos és komoly, jót és mélyet beszélgetve,azt hiszem, kicsit haladva. este barátokkal, edegélve, csevegve, mulatva. mindeközben…

ma, ahogy jöttem haza, életképben vettem részt. haladtam keresztbe a kihalt alkotás úton, ahol a mögöttem hirtelen felvijjogó mentő átmenetileg elnyomta a hegesztő fényénél krampácsoló villamosszerelők hangját. mellettem párhuzamosan egy öregúr haladt, átvetett aktatáskával…

tegnap volt a koncert. jamesnek megvolt a hangja, láttam myungot, néha még a kezét is, portnoy is, néha még petrucci is, endless sacrifice-n és home-on ültem nyakban, amiért most még egyszer külön köszönet. nagyon jó volt. és bár nem játszották azt a kettőt, ill. hármat, ami…

ha majd megunom a jogászkodást, vagy nem élek meg belőle, pék leszek. hobbipék (nem az én kifejezésem, de nekem adták). és lesz boltom, ahol finom pékdolgokat árulok majd. és nem kell hajnalban kelnem, mert én leszek a Pék, Akinél Délután Van Friss Áru, és majd jól tízkor meg…

ma azon gondolkodtam, hogy egyszer láttam egy bácsit, a váci utcában, ült egy padon, kezében tábla és az volt ráírva, hogy beszélgess velem. nagyon szomorú volt, és egyben valahogy mégis bíztató. egyszerre volt benne mélységes bánat és valami szelíd derű. valaki, akinek nem a…

kitakarítottam. immáron a legszűkebb körön túli emberek is bejöhetnek a lakásba. a takarítás közben komoly felfedezéseket tettem. a vízkő diszkriminatív jelenség, kizárólag a kedvenc bögréken és poharakon jelenik meg. ha nekidurálom magam (és jó a zene), akkor nagyon hamar…

áttört csipkés metál.tegnap összeeresztettem a tesómat a barátaimmal. jól sikerült. ügyesen, feltűnés nélkül tette fel azokat a kérdéseket, amelyektől a megfelelő személyek megfelelően zavarba jöttek.