"Adj helyet magad mellett, az ablakhoz én is odaférjek
Meztelen válladhoz érjen a vállam, engedd, hogy megkívánjam
Engedd, hogy érezzem, hogy szabadabban lélegzem
És ha éhes vagyok és fáradt, magamfajta többet mit kívánhat

Mint a félelem a színpadon, ülök a közelben egy padon
Úgy parancsolok magamnak, még maradjak, megmaradjak
Kínomban a színpadon, fejem a lábam közt ülök a nyakamon
Homokkal teli a szám, szép vagyok, mosolygok rám."

én nagyon szeretem ezt a számot, felvállalom. és ma este hallgattam, (rajta van zsuzsa-jánoson, és kínomban mindent csináltam, csak ne kelljen tanulni, és a complex felső eszközlécére olyan szépen odafért a winamp). és rájöttem, hogy most, a sok mindenféle lelki megvilágosodás és tapasztalat után, ami ért az elmúlt néhány hónapban, mintha egy másik szögből hallgatnám a szöveget. mert eddig egy sima szerelmes dal volt, jajj, hadd szeresselek, nézd majd elpusztulok, ha nem. és az új szögem is nagyjából ezekkel a szavakkal írható le, de valahogyan mégis más. mert most olyan volt, mintha arról érdekelne, hogy engedj magadhoz közel, engedd, hogy megnézzem, hogy milyen vagy, engedj közel magadhoz. és ez a sor meg azután,  "ülök a közelben egy padon
Úgy parancsolok magamnak, még maradjak, megmaradjak", meg végképp, itt ülök, a "közelben", mert közelebb nem engedsz, és elmennék, mert el kellene mennem, de nem megyek, parancsolok magamnak, hogy maradjak ott, ahol ülök, sem közelebb, mert akkor ellöksz, sem messzebb, mert hátha mégis, "megmaradjak" ne őrüljelek bele ebbe az őrületbe.

ijesztő, hogy mi minden van benne egy dalszövegben, illetve, hogy mikor mit hallunk bele. most éppen tiszta hülyének érzem ezt a posztot, mert olyan evidensnek tűnik, hogy hát persze, hogy ezt mondja. és lehet, hogy másnak eddig is ezt mondta, de én még nem találkoztam ennyire nyilvánvalóan azzal, ami most belémihlette ezt az értelmezést, ezért nem is merült fel bennem soha, hogy ezt lássam, halljam a sorok között.

u.i.: nem tudom valamiért a betűméretet állítani, azért írok ilyen böszme betűkkel L