"Bízzátok rám. Patak vagyok."

ma megint voltam edzeni. mert ugye mikor hétfőn olyan jó volt, mind testemnek mind lelkemnek, akkor nagyon lelkesen elhatároztam, hogy márpedig én járni fogok edzeni és milyen jó lesz. kedden még pluszban is büszke voltam magamra, mert alig volt izomlázam. ilyenkor természetesen mindig elfelejtem azt, hogy nekem késleltetett izomlázam van, egy teljes nappal később jön elő. szóval tegnap este már gyanús volt, ma reggel pedig fájóan egyértelmű, hogy valóban nem vagyok még olyan jó kondícióban. ennek örömére magassarkúban a szokásosnál jóval lassabban és megfontoltam tipegtem a mai nap folyamán, főleg lépcsőn lefele. egészen elképesztő módon még a belső combizmom is fájt, ma beazonosítottam, hogy a meredeken felfele gyaloglás az oka. szóval ma többeket megkérdeztem, hátha utolsó sportos periódusom óta változott a tudomány mai állása, és nem az általam ismert választ kapom, szóval többeknek feltettem a kérdést, miszerint izomlázra szabad-e rámozogni. sajnos a tudomány nem halad, van aki azt mondta, hogy hogyne, sőt, van aki kedvesebb volt és azt mondta, hogy kell mozogni, de azért csak szolidan. szóval ma szolid voltam. de ettől még fáj. továbbá néztem a sok profi szakértő lányt a teremben, akik nagyon szakszerűen tapostak a taposógépen (nekem nem megy, általában átveszi felettem a hatalmat), a sífutógépet (az sem megy, mindig kiesem a ritmusból) meg az összes gyanús izomgyártó masinát, amikről én azt is csak megközelítőleg tudom elképzelni, hogy kb. hogy kell odaállni elé. én nem szeretek hasizmot meg egyebet teremben, mások figyelő szeme előtt művelni, de éppen ezért harcosan elhatároztam, hogy majd mászással igenis felfejlesztem feltestemet. amint fitt leszek.

ma egy ügyfél tapintatlan kérdést tett fel (nem kéne-e még erre meg arra is kérelmet beadni), pont jól tapintva az egyetlen gyenge pontra az amúgy remélhetőleg sima ügynek tűnő ügyben. húsz percbe tellett, míg cgy-vel meggyőztük egymást arról, hogy az úgy, ahogy mi csináltuk, jogilag helytálló, sőt, így sokkal jobb. most már nem tudom, mi az igazság, mert olyan profin győzködtük egymást, hogy hiszek az igazunkban. majd a fölhivatalok istene megmondja, hogy okkal teszem-e. amúgy mostanában megint egész jóban vagyunk, beszélgetünk. imádom, mikor elővezeti a lüke teóriáit, és olyan komolyan magyaráz. roppant üdítő és szórakoztató.

a bordó (egyesek szerint barna, de biztosan nem az, mert én nem szeretem a barnát), mások szerint sötétlila) térdig érő bőrkabátot barátnői jóváhagyással megvettem. utólag ő is azt mondta, hoyg jól tettem. :) (ez itt egy önelégült mosoly).

a szobatársam anynit dolgozik, mint amennyit én dolgoznék, ha nem mennék majd el és még kapnék nagy új ügyeket. mikor ezt okosan végiggondolom, és elnézem a bejövő ügymenniséget, amelyek típusra olyanok, amiket én (is) megkaptam, olyankor tudom, hogy az iroda valóban csak becsukta a száját, hogy ne lássam a foga fehérjét.