döbröntén jártunk, wellness hétvégén. volt nagyon kedves, európai szintű kiszolgálás, halkan suhanó, mindenhol pont annyira ott lévő pincérekkel, ahogy azt épp kívántuk, várrom, finom kaja, svédasztal, pezsgőfürdő, medence, fittness terem (nem voltunk, de mentségünkre legyen szólva, gondoltunk rá, én még gatyát is vittem, igaz az edzőcipő itthon maradt), és ami a legjobb, voltam masszázson. kétszer, hölgymasszőr, úrmasszőr. eddig ez hiányzott az életemből, de teszek róla, hogy mostantól ne hiányozzon. valami isteni. bár azért mókás, hogy még a masszázs-asztalon is nehezemre esett ellazulni, de a szombati után már a vasárnapira egész laza voltam. szóval fejlődőképes, masszázs-able vagyok :).

és ami külön nagyon jó volt, az a kellemes összhang közöttünk, minden szempontból. még kriplik is harmóniában voltunk (ő derék, én fej) egy csomót beszélgettünk, és olyan nagyon rendben volt az egész. egyszer volt vita-csíra, de lekezeltük. én nem kezdtem el fejhangon kiabálni, ő meg nem lett ideges, mikor kissé nehézkesen kezeltem a térképet odafele, zuhogó esőben. a csúcspont és egy egyben fordulópont akkor volt, mikor jelentettem, hogy ha és amennyiben elhagytuk az x számú lejáratot, akkor álláspontom szerint eltévedtünk, de x-hez viszonyított helyzetünkről nem tudok nyilatkozni. ezután megálltunk, de közben még elsuhanva a mindent megvilágító tábla előtt és ő betájolta, hogy hol vagyunk. persze nem tévedtünk el.

várromot is láttunk, autóval érkező kocaturistákkal tarkítva. a várrom erőltetetten lassú tempóból tíz percre volt a szállótól, így a turisták valóban kocák voltak. valami ballagásra érkeztek, hangos volt tőlük a falu, az egyetlen nyitva tartó vendéglátóipari egység és az említett rom is. de megbocsátó hangulatban voltunk.

a környék amúgy egyszerűen gyönyörű, balaton-felvidék színe és hangulata volt mindennek (tudom, az már nem balaton-felvidék de tényleg kapolcs-hangulat van most arrafele.