a nap tökéletes pillanata: a calcium-sandoz pont az In the name of God utolsó taktusával egy pillanatban olvadt fel teljesen.
a dreamt theater-t számomra leginkább jellemző szó: delejes. ebben a szóban benne van a borzongás, a simogatás, az élvezet, az extázis, az elandalodás, és az is, hogy képes vagyok háromnegyed órán át hallgatni a zenét, úgy, hogy nem gondolok másra, csak a zenére. ilyet csak a másfél csinál velem, de az is ritkán. de most sark-kert, kellemes meleg szél, még napsütés, de már vihar előszele, tehát nem az a borzasztó (amúgy szeretem) meleg, és a train of thought. delejes. ennyi.
tökély
2007.05.28. 19:14 Bóbita
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://meder.blog.hu/api/trackback/id/tr6588377
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
