13 fok van. ójajjsiralom.
tegnap összepakoltam odabent, lett négy doboz (de nem nagy), meg egy zacskó. többen meglepetésüket fejezték ki, hogy mi a fenét tudtam én négy doboznyit tárolni odabent, de ha közelebbről és racionálisan nézzük a dolgot, négy éve vagyok (voltam :) ott, volt bent egy csomó okos jogi könyvem, számtalan cikk és BH, amiket el kellene olvasnom, képeslap, kép, parafatábla, fogkefe, harisnya, két rend kosztüm, miegymás. upsz. most hogy így írom, két pár őszi cipő, mint miegymás, ottmaradt.
beszélgettem hosszasan nőfőnökkel, hogy érti-e még mindig nem tudom, de jót dumáltunk, hogy hogy van a csömöröm, mi motivál, motivál-e a pénz, mondtam, hogy momentán engem nem, milyen a munka, csendben elhelyeztem néhány kritikát és jeleztem, hogy azért mások sem állnak annyira távol a csömörtől és kiakadástól, mint én. nem hiszem, hogy ezeket felfogta volna, nem mert oktondi (ez jó új szó :), hanem mert egyszerűen nem áll érdekében felfogni. de mikor a végén mondtam, hogy amúgy szeretném megköszönni neki ezt a négy évet, akkor közölte, hogy ő úgy látja, hogy miatta jutottam el ide, és miatta is megyek el, szóval szerinte nincsen mit. mondtam, hogy azért van (azt nem mondtam, hogy ne drámázzon, de mellesleg a dráma mellett szerintem volt benne egy kis valódi rosszérezés is), és hogy igenis van és köszönöm. ezzel tartoztam neki és magamnak és örültem, hogy jót beszélgettünk. és továbbá remélem, hogy volt annyi rosszérzés benne, annyi felfogóképesség, hogy talán hatással lesz rá, és másokat nem esznek így meg. vagy ha nem így, akkor úgy, mert engem így tudott elemészteni (majdnem) a munka, mert én ezt hagyom, ill. nem tudom kezelni, mást meg máshogy ehetnek meg. szóval remélem, naivan és folyton és desperately, hogy hatottam rájuk, és hogy javul a helyzet. jobb lesz exszobatársnak, és másoknak is (és ha eszembe jut, hogy visszajönnék, akkor lesz hova és jobb lesz, mint most).
utána szomszéd, exszobatárs és 11 társaságában kis gurulós aktataligára halmoztam a dobozaimat, és lelifteztem a földszintre. exszoba elkezdte felfele tolni az utcán a taligát, én odasúgtam szomszédnak, hogy talán okosabb lenne, ha az épület elé állnék, de exszoba tolta vagy 10 métert, mielőtt megkérdezte, hogy nem akarnék-e odagurulni. odagurultam, de kis hely, ínhüvely, stb., szépen beálltam piros módon, kilógó fenékkel (jelzem, még a busz is elfért mellettem). 11 szakértően jött, hogy na majd ő, de a többiek mondták, hogy nem kell, és ő meg nem tiltakozott (hiszen mint tudjuk, neki is nehéz azért vezetni kiskocsimat). a fiúk komótosan bepakoltak, eligazgatták a dobozaimat, én segítettem becsukni a csomagtartómat (de nem tört el a kézközépcsontjaim egyike sem, csak majdnem, mikro rácsaptam az ajtót), majd boldogan elhajtottam.
két amerikai-filmszerplő-vagyok élmény a héten:
- az irodai szoba faláról szedem le a képeimet és rakosgatom be őket egy kartondobozba
- finom kínai kaját rendelek, sokat, de csak magamnak, de két regiment evőpálcikát kapok (bridget jones áthallás)
- tök jó kínai kajás dobozok a fridzsideremben.
Azóta gyakrolom az evőpálcikával evést, már rizzsel is egész jó vagyok.
tegnap meglátogattam egy barátnőmet, valamint gyermekét, aki cuki.
És...és... a NAP HÍRE: vettünk tűzhelyet!!!!. minden ellenkező híreszteléssel ellentétben ugyanis létezik nem szabvány
