már vagy három órája egyre erősödő késztetést érzek arra, hogy írjak, de akaratom acélos, tekintetem kemény, és nem írtam. inkább néztem egy kis tévét, és tényleg nagyon sokat tanultam.
pedig leírnám, hogy tegnap beavattam hivatalosan is a népeket abba, hogy elmegyek tőlük és mindenki milyen kedves volt. sőt, néhányan azt sem értették, hogy miért kell nekem, muszáj onnan elmennem. volt, aki elfogadta az álláspontomat, hogy igen ebben a stádiumban már menni kell, volt aki szerint ez hiszti, de menjek, mert jó a változatosság, volt, aki nem értette. de talán elgondolkoztak. van, aki azon, hogy miért égnek ki nálunk az emberek ilyen hamar, van, aki azon, hogy talán mégsem jó az, ha addig várunk, amíg a munkavállaló már olyanhangosan sikít, hogy a magas partneri hegycsúcsokon is meghallani. de tényleg kedvesek voltak. mondták, hogy visszamehetek, ha megunom az újat (mindenki azt mondta, hogy nagyon érdekes lesz, de emberileg majd beleőrülök, de én azzal bíztatom magam, hogy , mint a tavaly menekült mondta, mivel jóval kevesebb időt töltök majd a munkahelyen, talán nem baj, nem lesz olyan nagyon nem jó, ha nem lesz jó, hiszen életem első számú és közel egyetlen alkotóeleméből hátrasorolódik majd a munka, szubrutin bezár ahogy a papa mondaná), szóval, azt hiszem, tényleg komolyan is mondták. és tényleg komolyan lehet, hogy majd visszamegyek. de most pihenni fogok. vicces, hogy egy munkahelyről, ahol azért lesz munka, úgy gondolkodom, mint egy szanatóriumról, de most az lesz. és most az kell. de előtte, mert kis élelmes vagyok, egy július-augusztus az enyém lesz. mint régen :)
hát mégis leírtam, pedig jutalomnak tartogattam arra az esetre, ha ma esetleg befejezném a penzumot. Azt, hogy megyek, a partnereken túli többiek még nem nagyon tudják, csak a fontos háromnak mondtam el. ők egyetértettek velem. a két érzőlény rögtön, és örültek, hogy végre elhatároztam (jó, hogy ők elég szoros közelségből láthatták, hogyan épülök lefele), a harmadik meg, a kis önzőlény persze először nem értette, de elmagyaráztam neki.
újabb ok, hogy miért jó, hogy elmegyek. én alapvetően egy mosolygós darab vagyok, és az utóbbi időben (jelesül a március eleji Döntésig), úgy két-három hónapja már folyton fancsali voltam, semmi mosoly, undok, türelmetlen, nem volt szerintem jó hozzámszólni, de ha mégis, abban sem volt köszönet, mert akkor meg panaszkodtam, hogy ez így kibírhatatlan. ha ezt sokáig csináltam volna, nemhogy mások is megutálnak, de nagy nehezen elfogadott önmagammal is megint nemszeretem viszonyba kerülök. Nehéz nekem ezt az egészet feldolgozni, hogy elmegyek, mert el kell mennem, mert nem bírom, azt, amit lehet, hogy tényleg nem is kellene bírni. szobatársam szerint már az is kész csoda, hogy eddig bírtam. Én ezt nem így élem meg, de azért jó tudni, hogy a külsős emberek nagyobbik része is így gondolja. Bár van, aki nem csodának tartja, hanem az én hülyeségemnek, de ezt ők nem érthetik teljesen. Főleg, hogy én sem értem, hogy miért maradtam eddig. Sok minden itt tartott, a szakma mindenképpen, az emberek. A végén a pénz már nem (ha jobban megnézem, mikor még érdekelt a pénz, még nagyon kevés volt, de akkor még úgy gondoltam, hogy kicsi vagyok, és tanulni kell, a pénz meg érte ajándék, hiszen annyit kapok szakmailag, és így is volt, mikor meg lett valamennyi, addigra pont tönkrementem egészségileg és kezdtem társadalmilag, és már nem érdekelt). Na mindegy, a lényeg, hogy még sosem váltottam munkát, itt kezdtem, és itt jó volt sokáig sok szempontból, és most kicsit félek. Bár valójában annyi pozitív visszajelzés van, és az, hogy a két főnök is azt mondta, hogy jól döntöttem (nem küldtek, csak belátták, okokra nézve ld. infra), hogy azt nem hiszem már, hogy az elmenés rossz döntés volna. Az új hely meg, új kihívás, és azért nagy lehetőség. Szakmailag tuti, emberileg pedig megint ld. infra J. Mondjuk azt, hogy a Döntés rossz lett volna, nem is hihettem soha, mert megérett, és mikor itt volt, akkor már nem volt kérdés, hogy így KELL döntenem.
olivér még itt dorombol. hideg van, még kettesen bekapcsolom estére. aztán lassan megy megint szabadságra :). hiányozni fog a dörmögése. tényleg.
