ma olyat csináltam, amit már nagyon régen nem: lementem edzeni, és 54 percet mozogtam egyfolytában. futottam, hegyet másztam, gyalogoltam. nagyon jól esett, szóval most remélem, újra elkezdek sportolni. nagyon vicces volt, ahogy elkezdtem futni, boldog mosoly nőtt a fejem köré. pedig nem szeretem a hosszútávfutást, sokat csak teremben szeretek futni, ahol megy alattam a szalag és ha nem futok vagy csak egyszerűen lassulok, akkor orra bukom :). valamint itt érdekes nézni az embereket. erdőben meg megállok, nézem a tájat és állatokat és nem a célnak megfelelő (de kellemesebb :) tevékenységet végzek.

ma tök jó volt odabenn, csináltam érdekes munkákat, kellemes tempóban. csak mindig az zavar, hogy elmegyek. az iroda, mintha élne, összefogott, hogy bebizonyítsa, hogy én hülye vagyok, hogy el akarok menni, mert ő egy ideális munkahely, kellemes munkatempóval és - mennyiséggel és minden isteni benne. pedig tudom, hogy ez nem így van, amint azt mondanám, hogy sztornó és maradok, rögvest kimutatná az irodai foga fehérjét én meg csak lesnék. és akkor már nem lenne vissza-visszaút. meg aztán ma ex-next főnök is beugrott, és mesélt. mondta, hogy a munka érdekes, bár a hatáskör annyira nem szerencsésen került elosztásra, a sok önkormányzati cuccot bízhatnánk egy közigazgatási bíróságra is, de ennél sokkal nagyobb baj az, hogy milyen a légkör meg a hangulat. merthogy az nincsen, ill. ami van az eléggé kriptaszagúnak tűnik. mindenki ül a szobájában és dolgoz. mondtam, hogy ha a kis csoport jó, akkor az nem baj ha a nagy nem annyira az, meg csendesen jeleztem, hogy mivel kevesebb időt töltök majd ott, kevésbé érdekel a hangulat. mondta persze, meg hogy ő csak azt akarja, hogy én ne mondhassam, hogy ő nem szólt. jogász :). azután mondta, hogy én éppen azért kellek oda, hogy legyen hangulat. és már ő is ott tart, hogy ha egy évig ott vagyok, az jó. nagyon kíváncsi vagyok, hogy meddig akarok ott maradni. egy évet biztos kell, ki kell próbálni. ha már egyszer eldöntöttem, hogy megyek, nem léphetek vissza, mert hülyét csinálnék magamból. meg tényleg érdekel, mind szakmailag, mind kevesebb-munkailag. és ha tényleg rossz, akkor csak jobban fogom értékelni, ha egyszer ide visszajövök.

a mai nap viszont iroda-hangulat szempontból nagyon jó volt, mint fentebb írtam, munkailag is, és kellemeseket csevegtem emberekkel, kedves emberekkel ettem és nem kedves emberek epedve nézték, amint én általuk áhított kedves emberekkel eszem. szóval minden szempontból jó volt, és most jól kimutattam mindenkinek, aki azt hitte eddig engem olvasva, hogy kedves vagyok és jótét, a lelkem tigriskarmait :).

a tévében kapros banánt főznek és azt állítják, hogy ez isteni. én ezt jelnek veszem, hogy ideje tévét kikapcsolni, de legalábbis innen el, könyvet felcsapni és lassan megpróbálni álom mezejére evezni.

vasárnap elmentünk vásárolni, neki háta fájt, nekem migrénem volt, szóval nem voltunk hatékonyak. de leltünk egy térdig érő bordó bőrkabátot, aminek majdnem boldog tulajdonosa lettem, de addig addig kapacitált, hogy még gondoljam át, hogy holnap a szakértő velemindigjóruhákat vevő barátnőmet visszaviszem és a kabátvásár subejct to her approval. bár szerintem, ha nem látszik ki a kosztüm szoknyája, akkor igenis felvehetem bordó bőrkabáttal. és az én szoknyáim nem érnek térdig, szóval ez a feltétel adott. szerelmespárokat gyilkolásznak a tévében. a kapros banánt felveszem a biztos negatív jelek közé.