csináltunk közös blogot a tesómmal. a gondolat jó, a kivitelezés egyelőre stagnál. de kecsegtetően hangzott, ahogy tegnap kitaláltuk.

a kárhozatos játék, amit találtam, nagyon j. fene sem gondolta volna, hogy a 14 nap alatt hét főbűn elkövetése ilyen nehéz. tegnap, migrénnel hazaküldtek (ilyen még sosem volt, ez is azt mutatja, hogy már nagy vagyok :), itt ültem és néztem ki a fejemből, este hétig, akkor elegem lett és gondoltam ellenőrzöm, hátha bírom már a képernyőt. persze nem lett jobb, de az nem is rontott rajta, ugyanolyan rossz volt. meghatároztam az érzést: mintha a szemeimet hánynám ki a számon. nem valami jó érzés. mindenesetre skypon elküldtem ivánnak a linket, ő szabadkozott, hogy inkább dolgozna, de azért kipróbálta. másfél órán párhuzamosan játszottunk, én két bűn, ő három. ma kiközvetítettem még egy embernek, remélem, hálózat lesz belőle :).  azért az viszont ijesztő volt, hogy a játékban mindketten napokat töltöttünk el  munkával, és szinte élveztük a munka-részt. pedig az csak arra kell, hogy pénzt szerezzünk a bűnökhöz. sebaj.

ma megint kedves idősebb kollégának éreztem magam, akihez fordulhatnak a kicsik, szakmai kérdésekkel, magánéleti problémákkal,  és ha hibát vétenek, azt is megoldjuk. kedvesen mosolyogtam, azért szigorúan picit, elmondtam, mi a megoldás, azt is, hogy a konzekvenciát vonja le, mert az lesz hiba, ha ilyen még egyszer van, de most nincsen semmi gond, kedvesen mosolyogtam és tök jó volt. és az a legviccesebb, hogy tényleg belülről jött. és jó volt látni, hogy a kis vétkes kolléganőben gyökeret vert a tanításom. szörnyen hangzik és kissé önteltnek, de tényleg jó jó seniornak lenni. ez hiányozni fog majd az ab-n, de talán majd így is keresnek. hiszen az elment másik kolléganőhöz is még mind a mai napig fordulnak. talán ez fog most legjobban hiányozni, az ügyfelek egyelőre nem. a kollégáim fognak hiányozni.