"Bízzátok rám. Patak vagyok."

hazajövet elhaladtam a házunkban lévő kocsma előtt, ahol esténként az úri közönség eszmét cserél. ma messze hangzóan tudatták ország-világgal, hogy "kurázsi kell nem bajusz!". ezzel felvértezve haladtam fel a négy emeleten. a földszinti macska követett a másodikig.

leutaztunk vidékre, rodeóztunk, hogy tizenegy előtt odaérjünk a cégbíróságra, és miután minden kamiont és piros lámpát kifogtunk, 10:57re értünk oda. élelmes kollégám megszerezte a cégkivonatot, én addig testemmel védtem a kocsit, mert nem találtunk parkolóőrt (nem volt kitől, de eszmeileg védtem). utána kiderült, hogy az ügyfél asszisztense még annál is furcsább (butább?), mint gondoltam, így a saját baromságom (ld. tegnap), ami miatt le kellett menjek, végül ilyen szempontból még jó is volt, mert tudtam intézkedni. sosem hittem, hogy egy beszkennelt és kinyomtatott iratot egy felnőtt ember alapos vizsgálat után képes eredetinek nézni. tévedtem.

itthon rettentő munka várt, mintha egy hónap múlva nem mennék el, jön csőstül az áldás. megint három napja csak du. ötkor eszem, persze a reflux már ma hajnalban jelentkezett. mondtam is Szomszédnak, hogy nagyon vágyom már az ab csendje után. majd mikor epedek ott a mostani jajj után, akkor erre gondolok. avagy ahogy tesóm mondta, elteszek egy fiola gyomorfájást, egy tubusnyi stresszt, néha előveszem és nézegetem, beleszippantok és rögtön megint kellemes lesz az addig terhelő csend. de egyelőre nem lesz terhelő.

ahogy mentünk a kocsival mindenféle vidéki utakon, gyönyörű, virágokkal teli rétek mellett, csak arra tudtam gondolni, hogy majd, ha, akkor kimegyek egy ilyen rétre, lefekszem és csak ott fekszem majd egész nap. a méhekre és a hangyákra nem gondolok. csak már ott tartanánk.

11 ma kifejtette, hogy nem jó, ha 11nek hívom, mert akkor arról mindenféle rövid és kicsi dolgokra asszociálhatnak az emberek. ezért most rögzítem, hogy 11 valójában tizenegyezer, a 11 csak a becéző, rövidített formája.