yuppppppppppppppiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiieeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee

ordít a zene és én boldog vagyok, mert végre végre vége.

kicsit lelkifurdalásom is van, mert ennyire nem voltak gonoszak (de igen, és nekem nem volt ott jó), és hogy miért örülök ennyire, de emellett, mivel ennyire örülök, tudom, hogy jól döntöttem.  és yupppppppppppppppppiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiieeeeeeeeeeeeeeeeeeeee

és most elmegyek (bár előbb barátném jön ide és itt kezdünk) és irgalmatlanul berúgok.

mikor ezt középvezetővel közöltem, telefonon, még az irodában, a titknő (a másik kedvenc :), akivel épp csevegtem vala, dobott egy hátast, mivel kedvesen keresztbetett lábbal, csipkés szoknyában üldögéltem ott disztingváltan, majd közöltem, hogy ma irgalmatlanul bebaszok. így, igen, így. szegény öt percig röhögött :). új oldalam tűnhetett fel előtte, pedig nem voltam soha odabent sem túl visszafogott :)

én most kérem nagyon nagyon, rettenetesen boldog és felszabadult vagyok.