pontosan tudom, hogyan érzel, ugyanis bennem is hasonló érzelmek kavarognak. a düh a tisztelet hiánya miatt, az önzés miatt: hogy nem beszélünk a gondokról, hanem hagyjuk elfajulni odáig, amíg már nem lehet segíteni rajta. és te ott állsz értetlenül, hogy igyekeztél mindent megtenni, és mégsem vagy neki elég jó. miért?
talán egy dologgal egészíteném ki: én párkapcsolatban igyekszem társ lenni. ő nem volt az. amikor gondjaim lettek az elmúlt időszakban, egyszerűen kihátrált a kapcsolatból. és most azt mondja fontos vagyok neki, és segíteni szeretne. ja persze, és soha nem akart bántani... mégis lökött egyet rajtam, amikor a gödör alja felé tartottam: csak hogy biztosan talajt fogjak :)

hali....írtál nekem egy kommentet a bizonytalanságról......az a bibi, hogy nálam meg az van, hogy ha valaki közel kerül, akkor elkezdek parázni, hogy ez nem lehet igaz, ez nem fog sokáig tartani....tehát én kezdek el bizonytalankodni.....és töménytelen mennyiségű hülye megerősítésre van szükségem.....amit aki megad, attól elfutok, aki meg nem, azzal meg elkezdek bizonytalankodni....szóval király minden....

szia yram! én is voltam ilyen. illetve inkább olyan, hogy ha éreztem, hogy jobban szeret a másik, mint én, attól megijedtem, elszaladtam, féltem a az elvárásoktól. ezek mind , a mi összes tünetünk egy tőről fakadnak, szerintem, a bizalomvesztett világ tövéről. nem merünk hinni abban, hogy valaki szerethet minekt, vagy hogy mi szerethetünk és nem fog fájni, vagy hogy nem fogjuk egymást bántani. és ez egyszerűen elviselhetetlen, hogy az emberek ennyire félnek egymástól. nem tudom, hogy ez régen is így volt-e, és egyszerűen az emberi nem nem képes arra, hogy bízzon, talán mert már ismeri magát, illetve azt hiszi, hogy ismeri magát, vagy valami útközben nagyon elromlott. de segíteni kéne elhitetni magunkkal és másokkal, hogy nem kell nekik és nekünk félnünk egymástól. azért nehéz ez, mert félve nem lehet segíteni, bizalmat hirdetni, de nem félve pedig tuti, hogy fájni fog, mert amíg eljut odáig a többi ember, hogy nem fél és így nem fájdít, addig a segítőket bizony bántani fogják. elég elkeserítő kilátások.

nekem is 5 hónap, csak velem korrektek voltak es ez sokat segit most, m nem tiportak meg, meg annak ellenere sem, h kiserteties a parhuzam, de a felem aramlo tisztelet valahol meg is nyugtat.
fel a fejjel, meg jo h nem mentel hozza! :)

LegAlly: igen, a tisztelet sokat tud segíteni abban, hogy elfogadd a nemet. ma megint hallottam egy félelem alapú, szörnyű beteg sztorit. ott is a tisztelet, a másik alapvető igényeinek figyelembe vétele hiányzott. beteges ez az egész. mi a fenéért vannak az emberek olyanokkal együtt, akiket nem tisztelnek, nem fogadnak el magukkal egyenrangúnak???