mint addikt gumicukros, nem is tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek, örüljek vagy szomorkodjam a sörízű gumicukron (csak ízű, nem tartalmaz).
amúgy az addiktsághoz annyit, hogy igazi cigifüggő sosem voltam, mert bármikor megvoltam nélküle, néha volt és van olyan derágyújtanék-om, de megállom, ha éppen nincsen, mostanában pedig egyenesen nem is mindig kívánom, sőt, néha nem is esik jól. ennek örömére a múlt hónapban ha tizenöt szálat elszívtam, akkor sokat mondok.
egyesek szerint a gumicukor éppoly káros, mint a cigi (a legrákkeltőbb édesség messze e hazában), szóval talán örülnöm kéne, mert arról is spontán leszokóban vagyok. valahogy azt sem kívánom, pedig régebben ölni tudtam volna (kis túlzással) néha érte.
sajnos más függőségem nincsen, amiről leszokhatnék, kivéve a parázás, önstresszelés, de arról mintha valahogy nem menne a spontán leszokás. ha sokáig elemezném, hogy mik vezettek a cigi és gumicukor-stophoz, lehet, hogy valami díjat is szerezhetnék, meg jót az emberiségnek, meg ennek részhalmazaként magamnak...
