újabb jelzős szerkezet találtam a dreamre: csipkés metál. egyszerre légies és nagyon erős, és durva és végtelenül finom. hihetetlen, az biztos.
az a szep a dreamben hogy elsőre sok számnál olyan, mintha szétesne, bár már akkor is lehet sejteni, hogy azért ez nem így van, és utána lassan átlátod a zene szövetét. persze sosem teljesen, és ezért minél tovább és többször hallgatod, annál több újdonságot es apró tökéletességet fedezel fel benne.