kéne dolgozni, de roland garros férfidöntő van és ilyenkor nem nagyon lehet mást csinálni, mint azt nézni. meg persze federernek drukkolni.

hihetetlen, hogy mennyire más egy teniszmeccs közönsége, mint bármilyen más sporté. tapsikolnak, kiabálnak, de a bíró – most pl. nő, de ez senkit sem zavar, nem úgy, mint esetleg mondjuk fociban akadályozna nézőt, játékost a tiszteletben -, csak mond egy mercit-t, nagyon ritkán egy s’il vous plaît és a nézőtér rögvest elcsendesedik, és senki, ismétlem senki nem kiabál bele a játékba. valahogy annyival inkább érzik itt a nézők, hogy itt mennyire kell koncentrálniuk a játékosoknak, és engedik őket. ezek a nézők nem önzőek. lehet persze, hogy a sport jellege is meghatározza a nézői attitűdöt, sőt, efelől nincsen kétségem, de ez szebb, elegánsabb attitűd. egy teniszmeccsen sosem lenne nézői verekedés, ad absurdum bíró-inzultálás. egyszerűen elképzelhetetlen.