ma mélyen megbántottam egy embert, visszaéltem a belém fektetett bizalommal (bár akkor nem gondoltam így, csak nem voltam elég megfontolt, de ez nem menti nagyon a dolgot) és talán eltapostam egy talán a földből kibújt barátságcsírát, miközben egy másik, barátság-szerű képződmény keretein belül próbáltam úgy eljárni, ahogy az az adott helyzetben szerintem tőlem elvárható volt. nem sikerült teljesen. egy része annak, amit tettem nem volt helyes, nem volt átgondolt. persze most mea cuplázhatok, de minek, mert visszacsinálni nem lehet. reménykedem, hogy a kis csírám ettől nem pusztul el, és azért még szárba szökken. és tanulok az esetből. az csak rajtam múlik, és rajtam nem fog múlni.