mikor mi, általában én

"A tengerpartot járó kisgyerek mindíg talál a kavicsok közt egyre, mely mindöröktől fogva az övé, és soha senki másé nem is lenne"

frissen rámhullott falevelek

  • Mano Negra: Csak kis technikai kekeckedés: a spamküldés és a webes reklámhordozás nem ugyanaz; lehet, hogy az ... (2007.08.26. 23:31) hm
  • Agent Angel: pedig semmi izgalmas nem történt. leszámítva, hogy egy mondatot sem tudtam írni, mivel nem ment a ... (2007.08.23. 00:20) napközben
  • Bóbita: bikini. és tudom, persze hogy van, nem is az volt az állítás, hogy ez a legjobb, amit valaha írtak... (2007.08.22. 11:08)

amiket régebben görgettem

sajnálom, őszintén

2007.05.18. 00:22 Bóbita

most olvastam, hogy az egyik bloggernek, akit olvasok, meghalt egy barátja. nem ismerem őket, a bloggert csak olvasom egy ideje (mert nagyon jó), de mégis mélyen érintett. furcsa ez a blog-világ, azzal, hogy így beenged az életébe, ismeretlenül is közel kerülök hozzá. mint egy regényhős. és furcsamód, sokkal közelebbi érzés, mintha pl. egy sorozatot néznék, nap mint nap. pedig őt nem is látom.

szóval nagyon sajnálom azt a fiút.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://meder.blog.hu/api/trackback/id/tr5978671

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pöszméte 2007.05.19. 00:45:17

ma kiderült, hogy ezt a fiút egy barátnőm is ismerte, az ő egyik jó ismerősének volt a férje. félelmetes, hogy mennyire kicsi a világ. és félelmetes, hogy másodpercek alatt hogy megváltozhat egy ember élete.
süti beállítások módosítása